Amikor a négy lépésről beszélek, mindig abból a helyzetből indulok ki, hogy van egy utód, aki legalábbis alapvetően szeretné átvenni a céget. A leggyakoribb kérdés, amit kapok, épp ezt az előfeltevést támadja: mi van, ha nem akarja?
Van egy adat, ami után máshogy teszem fel ezt a kérdést.
A Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központja 2021-ben publikálta a Családi vállalatok utódlása Magyarországon című kutatási jelentését. Ez a legalaposabb hazai anyag, amit a témában ismerek, és három fázisból állt: elméleti keret 2019-ben, majd 14 cég bevonásával végzett mélyfeltáró kvalitatív kutatás, végül 301 vállalatnál telefonos és személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves felmérés 2020 októbere és 2021 januárja között. Csak erős kis- és közepes vállalkozások kerültek bele.
A tervek nagyon egyértelműek
A leggyakoribb tervezett kimenet mind a vezetés, mind a tulajdon családban való megőrzése: 83,5% jelölte ezt meg, és ebből 77,9% teljes egészében a család tulajdonában tartaná a céget. A cégek 90%-a meg kívánja őrizni a család többségi tulajdonát. Mindössze 2,9% tervezi az eladást, és 7% jelölte, hogy nem családtag szakember viszi tovább a vezetést.
Az időzítés is beszédes: a megvalósult vagy tervezett átadási évek átlaga a mintában 2022, 12 éves szórással. Vagyis most vagyunk az első nagy magyar utódlási hullám közepén.
A két szám, ami miatt ezt a posztot írom
A tulajdonosok 94%-a már döntést hozott arról, ki legyen az utódja.
De potenciális utódok nyílt felvállalására csak a vállalatok 65%-ánál került sor.
Majdnem harminc százalékpont a különbség. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden harmadik magyar családi cégnél az alapító fejében már eldőlt, ki lesz az utód, de az érintettnek ezt még senki nem mondta ki nyíltan.
Nem azért, mert titkolják. Hanem mert a kimondás kötelezettséget teremt: onnantól kezdve az utódnak válaszolnia kell, az alapítónak pedig tervet kell adnia hozzá. Amíg nincs kimondva, addig mindenki kényelmesen együtt él a saját feltételezésével.
Ehhez jön még, hogy a minta nagyjából 20%-ánál az utódlási folyamat részben vagy teljesen elakadt, vagy mert nincs kiválasztott utód, vagy mert hiányzik a megnevezése és a bevonása.
Nem az a kockázat, hogy nemet mond
Ez fordítja meg a kérdést, amivel a poszt indult.
Nem az a fő kockázat, hogy az utód nemet mond. Hanem hogy soha nem kap alkalmat sem igent, sem nemet mondani, miközben az alapító évekig egy ki nem mondott terv alapján hozza a döntéseit. Nem keres külső vezetőt, nem gondolkodik eladásban, nem épít független jövedelmet magának. Aztán amikor a nem mégis elhangzik, az jellemzően nem egy nyugodt vasárnapi beszélgetésen történik, hanem egy válság közepén, amikor már nincs idő másik utat keresni.
A 83,5% pedig erősíti ezt a mechanizmust. Ha valakinek eleve az a terve, hogy a cég a családban marad, akkor az utód érdeklődése nem nyitott kérdés a fejében, hanem adottság. Nincs miért rákérdezni arra, amit az ember tudni vél.
Amit ez a saját módszertanomról mond
Ezért kezdődik a négy lépés a személyes célok összehangolásával, és nem a cég állapotának felmérésével. Az első lépés lényegében egyetlen dolgot csinál: kimondatja azt, ami eddig feltételezés volt. Mit szeretne igazán az alapító, mit az utód, és mennyire vannak összhangban.
Nálunk ez nem elegánsan történt, hanem egy családi vita kényszerítette ki. Utólag azt gondolom, ez volt a szerencsénk, mert a vita legalább kikényszerítette a kimondást. A 94 és a 65 közötti szakadék azokról szól, akiknél ez a kényszerítő pillanat még nem jött el.
Van viszont egy határa is a módszertanomnak, amit ez az adat élesen megmutat. A négy lépés akkor működik, ha van két fél, akinek van mit összehangolnia. Ha ez még nyitott, akkor egy lépéssel korábbról kell indulni: nem azzal, hogy hogyan hangoljuk össze a céljainkat, hanem azzal, hogy egyáltalán van-e két fél. Erre kérdez rá elsőként a Családi iránytű.
Ti melyik oldalon vagytok: az utód neve már ki van mondva neki, vagy egyelőre csak az alapító fejében létezik?
Forrás: Wieszt Attila (szerk.), Martos Tamás, Sallay Viola, Varga Szabolcs, Vékás Péter: “Családi vállalatok utódlása Magyarországon. Kutatási jelentés”, Budapesti Corvinus Egyetem, 2021.