Sokat gondolkodtam azon, mitől függ igazán, hogy egy alapító képes-e elengedni a kormányt. A négy lépésben ezt elsősorban bizalmi kérdésként kezeltem. Egy magyar esettanulmány-kutatás viszont egy ennél konkrétabb, kevésbé kényelmes tényezőre mutatott rá.
Bogdány Eszter, Szépfalvi Anita és Balogh Ágnes tanulmánya a Vezetéstudományban öt hazai családi kkv utódlási helyzetét dolgozta fel. A módszertan kvalitatív: 2018 elején, a cégek székhelyén, körülbelül másfél órás félig strukturált interjúk az átadókkal, néhány esetben a leendő utóddal is. A mintába csak olyan cég került, ami több mint tíz éve nyereségesen működik és családon belüli generációváltást tervez. A szerzők maguk jelzik, hogy ez a mintaelemszám nem elég általánosításra, viszont elég jó gyakorlatok feltárására. Én is így kezelem.
Az egyetlen alapító, aki könnyen adta át
A tulajdonátadás öt cégből kettőnél történt meg, és az egyik eset a tanulmány legérdekesebb része.
Ennél a cégnél az alapító szétválasztotta az ingatlanvagyont az operatív tevékenységtől, és a tulajdont a vezetés átadása előtt adta át, fordítva, mint az általánosan elfogadott sorrend. Az ingatlan egy másik gazdasági társaságban az övé maradt, a tevékenység a két utódé lett (42,5-42,5%), sőt a cég öt igazgatója is kapott 3-3%-ot. Az alapítónak a tevékenységet átvevő cégben nincs tulajdonjoga: alkalmazottként cégvezető.
A szerzők értékelése egyértelmű. Az alapító azért tudta “könnyen” átadni a tulajdont, mert a nála maradt ingatlan biztos megélhetést ad neki a jövőben. Ha csak a tevékenység lett volna, írják, valószínűleg nem lett volna ilyen könnyű ez a kérdés.
A kontraszt pedig ott van a másik három cégnél, ahol a tulajdon még az átadó kezében összpontosul. A megnevezett okok között szerepel, hogy az alapító mindenképpen meg akar tartani magának tulajdoni hányadot, mert az állami nyugdíj nem fedezi a megélhetését.
Ez a mondat többet mond, mint bármelyik túlélési statisztika
A hazai KKV-alapítók zöménél a cég nem egy vagyonelem a portfólióban, hanem lényegében az egyetlen, és egyben a nyugdíj is. Nincs mögötte évtizedes megtakarítás, nincs family office, sokszor még elkülönített ingatlan sem.
Ez pedig teljesen átkeretezi azt, amit “nem tudja elengedni” néven ismerünk. Kívülről makacsságnak, kontrollmániának vagy bizalmatlanságnak látszik, és jellemzően a család is így éli meg, ami rengeteg felesleges sértődést termel. A kutatás alapján viszont sok esetben egy teljesen racionális pénzügyi számításról van szó: aki a megélhetését a cég jövőbeli teljesítményére bízza, annak minden egyes döntésnél ott a kísértés, hogy visszavegye az irányítást. Nem azért, mert nem bízik az utódban, hanem mert a saját biztonsága forog kockán.
És ez jó hír. A bizalmatlanságot nehéz megoldani, egy pénzügyi függést viszont lehet. Szét lehet választani vagyonelemeket, lehet külön jövedelemforrást építeni, lehet bérleti konstrukciót csinálni. Csak előbb ki kell mondani, hogy erről van szó.
A kérdés, amit korábban kellett volna feltennünk
A négy lépés első lépésében, a személyes célok összehangolásánál mi is feltettük a kérdést, hogy mit jelent az alapítónak a nyugdíj. De nem tettük fel ilyen konkrétan: van-e a cégtől teljesen független anyagi biztonságod ahhoz, hogy tényleg elengedd?
Ez a kutatás arra tanított meg, hogy ez nem érzelmi, hanem pénzügyi tervezési kérdés, és hogy sokkal korábban kell feltenni, mint gondolnánk. Ha ugyanis kiderül, hogy nincs független forrás, akkor annak megteremtése maga is egy több éves projekt, amit párhuzamosan kell futtatni az egész folyamattal. Utólag, a formális átadás hetében felfedezni ezt a hiányt: a legrosszabb lehetséges időzítés.
Egy dolgot érdemes még kiolvasni a fenti esetből. Az az alapító nem “kevesebbet” kapott azzal, hogy kiszállt a tulajdonból. Egy stabil, a cég teljesítményétől független bérleti jövedelmet cserélt egy bizonytalan osztalékvárakozásra, és cserébe megkapta a lehetőséget, hogy tényleg elengedje. Ez nem lemondás volt, hanem csere.
Nálatok az alapító nyugdíja a cég jövőbeli teljesítményétől függ, vagy már most is van tőle független biztonsága?
Forrás: Bogdány Eszter – Szépfalvi Anita – Balogh Ágnes: “Hogyan tovább családi vállalkozások? Családi vállalkozások utódlási jellemzői és nehézségei”, Vezetéstudomány / Budapest Management Review, L. évf. 2019/2. szám, DOI: 10.14267/VEZTUD.2019.02.06.